Kísérj el! [antikvár]

'fÉuLmA sivár folyosó túlsó végen nyikorogva nyílik egy ajtó, és tűsarkú cipő kopogása visszhangzik a fém levélszekrényekről. Próbálok fesztelennek hatni, miközben átfutom a postát. Mind a korábbi életünk hordaléka: a bátyám kevert harcművészeti magazinja, hajasbaba-katalógus a húgomnak, újabb vetőmag- és dísznövényárjegyzék anyunak.Fizetési felszólítások apának.Újabb követelések, figyelmeztetések az adósságainkra. Nem tudom, odaadjam-e ezeket a leveleket apunak, vagy inkább anyuhoz, illetve a nagyapámhoz továbbítsam őket. Talán mindannyiunkat megkímélhetném az emlékeztetőktől, és tűzbe dobhatnám az összeset. Nem mintha holnap ne érkezne megint egy köteggel.Zsonglőrködök némelyik küldeménnyel, nehogy elejtsem az egészet. Az ablakon át alkonyatba szürkül az ég. Mély lélegzetet veszek, hogy elcsitítsam az ereimben szétáradó adrenalint. Kevés az idő, sok a tennivaló: a posta, a nénikém bevásárlólistája, nagyapám rábeszélése, hogy írjon nekem ajánlólevelet, noha utál engem, apu szorongásoldó gyógyszerének a beszerzése. Péntek este van, két órám maradt, hogy a bácsikám által megszabott határidőre hazaérjek, különben az utcán tölthetem az éjszakát.