Kísértetek álarcban [antikvár]

IRINA „Ez egy csendes háború." A barátnőmtől, Lénától származik ez a gondolat, és szerintem nagyon találó. Nincsenek bombák, nincs fegyverropogás, mégis érezni a levegőben valami fenyegetőt. Egy láthatatlan ellenséget, ami ott lapul a legváratlanabb helyeken, valami, amit folyton figyelnünk kell a szemünk sarkából. Az emberek már megtanulták, hogy félni kell tőle, maszkot kell viselni mindenütt - a köztereken, a boltban, a piacon, a buszon Jobb a békesség. Azelőtt még soha nem tapasztaltak hasonlót; nem foglalkoztak ennyit a kézmosással, fertőtlenítéssel. Nincs többé puszi vagy ölelés a szembe jövő régi ismerősnek, nincs kézfogás bemutatkozáskor. Van, aki próbálja ezeket a gesztusokat helyettesíteni más üdvözlési formákkal, összeérintik a könyöküket, öklüket Valahogy nekem ezek a mozdulatok még most, ennyi hét után is idegenek. Sajnálom, hogy távolodunk egymástól. Pont most, amikor annyira oda kellene figyelni a másikra. Mintha a koronavírus valamilyen átok lenne ebből a szempontból. Egy büntetés, amiért az emberi faj ennyire pökhendi és magabiztos volt. Próbára tesz minket, mert felborítja az eddig megszokott kis életünket és kibillent az egyensúlyból. Arra