Kispolgárok I-IV. [antikvár]

Az egykorú krónikás mint kuriózumot feljegyzi Balzac könyveinek hatásáról, hogy abban az időben igen gyakran látott az ember polgári lakásokat, melyeket Balzac-stílusban rendeztek be - értsd: lemásolva azokat a pontos és hű leírásokat, amik a realizmus nagymesterénél lépten-nyomon előfordulnak, mikor a feltörekvő polgárság életének színhelyét vési be eltörölhetetlenül emlékezetünkbe. Művészet és élet kölcsönhatásának sokat nyaggatott problémája világosodik meg ebben a feljegyzésben. Stílusokat általában a béke és tespedés romantikus fénykorai szoktak szolgáltatni - a háborúktól megkímélt scottwalteri kor, a Lajosok fényűző képzelete, rokokó és empire. Az úgynevezett realizmus, a dolgok részletes, pepecselő ábrázolása nem alkalmas rá, hogy belőle összefogó, még az iparművészet számára is felhasználható vonalak alakuljanak ki. Ez a balzaci stílus kivétel.