Kissinger és én [antikvár]

beteg kisfiú Fájó torokkal ébredek, már este is krákogtam. Tényleg beteg lehetek, mert vágyom az iskolába, a tegnap kapott játékomat akarom mutogatni a többieknek. Lázas vagyok - pedig nem ettem krétát, és a lázmérőt sem melengettem a kislámpa fényében. Anyám forró kakaóval kelt - hideg van kint. - Öltözz fel rendesen - kiált a konyhából, és mellette hallom a kiszűrődő reggeli neszeket -, vedd fel a lélek-melengetődet is. - A karácsonyra kötött gyapjú mellényemre gondolhat. - Mamka, mamka - hívnám, de nem jön ki hang a torkomon. Gyanús lehet neki a nagy csönd, rosszat sejtve nyit be a gyerekszobába, kezében gőzölgő kakaó. - Mi a baj kisfiam? - kérdi lágyan, és kezével végigsimítja tüzelő homlokomat.- Te lázas vagy - kiált fel -, máris hozom a lázmérőt. Addig is jól takarózzál be! - hallom a hangját. Jobban bekucorgom az ágyamba, fülemig húzom a paplant. A lázmérőt szorongatom, és az elkövetkező napra gondolok. Beteg vagyok, nem mehetek iskolába, amit azért annyira nem bánok. Sokat kell majd pótolnom.