Kisujjak [antikvár]

Filip Florian könyve egyszerre detektívregény és bámulatosan anekdotázó balkáni próza. Az egykori Osztrák-Magyar-Monarchia és Ó-Románia határán fekvő kisvárosban a római erőd feltárásakor hatalmas tömegsírra bukkannak. Milyen időből származhatnak a csontok? Ennek felderítésével foglalkozik a fiatal régész, az öreg katonai ügyész és az argentin csontszakértő csoport. "A gödröt rengeteg ember vette körül, többségük egyenruhát viselt. A másodszori megállásnál, amikor úgy érezte, hogy a szél erősen és melegen fúj (márpedig a szélnek esze ágában se volt elcsitulni), felemelte jobb kezének mutatóujját, s elmondta azt a mondatot, ami szerinte mindent magába foglalt, s ami nem volt több, mint egy egyszerű kijelentés Isten Anyjának alászállásairól." "Szavait nem hallották a völgyben, nagy zsivaj volt a tömegsír körül, és egyébként a hangok felfelé, nem pedig lefelé szállnak, de még ha tisztán hallhatón el is jutnak odáig, nem lehet tudni, hogy az egyenruhás emberek tényleg megértik-e, holott a szerzetes felé néztek (megütötték egy kolostor oldalában, feltuszkolták egy kamionra és kényszermunkára ítélték, tizenhat éven át keresték a nyomát, és nem tudták elkapni, hogy később megmártsák mindenféle mocsokságban, és most néhány perc alatt részesei lehettek annak, ahogy misézik, tömjénfüsttel hinti meg a csontokat, koponyákat, és az ő lehajtott vagy le se hajtott, fedetlen fejüket)."