Kisvárosi boszorkányüldözés [antikvár]

„Az a merészség: mikor nincs más: meg kell ugatnod, ki szalmával bélelte vackod, mikor nincs más: inába marni, ha vesztébe készül rohanni. " (Bárányi Ferenc: Az a merészség ) Előszó A kisváros alapjában véve földrajzi fogalom. Tartalma azonban a szakmán belül is vitatott. Van, aki szerint a tízezer főnél kisebb városok tartoznak e kategóriába, van, aki húszezer lakosnál húzza meg a határt. Ismert a települési funkciók szerinti klasszifikáció is. Az elkövetkezőkben azonban egyikről sincs szó. E könyv esetében a kisváros nem létszámfüggő. A kisvárosiasság szemlélet, habitus, magatartásforma, az emberek közötti kapcsolatok sajátos rendszere és minősége, a település társadalmának látható és láthatatlan hálózata, mely mindent átsző, s mely magyarázat lehet olykor látszólag érthetetlen és értelmetlen eseményeknek, reakcióknak, ami kinek-kinek érdemtelenül és ok nélkül megédesítheti vagy megkeserítheti az életét. Kisvárosiasság a nyilvánossághoz menekülést azonosítani a belső (vagy csak az érintettek által belsőnek tartott) ügyek kibeszélésével, s megtorolni azt. A boszorkányüldözés ma már nem jár a máglyahalál veszélyével. Helyette járhat lelki gyötrelemmel, magas vérnyomással, szívinfarktussal, az alkoholhoz, a nyugtatók tömegéhez meneküléssel. Az oktalan és alaptalan, rendszerint hátsó szándékkal megalapozott vádaskodás többször marad következmény nélkül. Történetünkkel kapcsolatban akár leszögezhetnénk is, ilyen konkrét város - ahol mindez megeshetett volna - nem valószínű, hogy létezik. De a leírtak egyes elemei vagy ahhoz hasonló helyzetek több helyen is kelthetnek déja vu érzetet. Ebből fakadóan azt is rögzíthetnénk, hogy a „hősök" nem egy az egyben valósá-