Kisvilágok [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Az új Magris-könyv a K.u.K. hangulatokat árasztó trieszti San Marco kávéházban kezdődik, és hét fejezettel később, onnan alig néhány lépésnyire, a Sacro Cuore-templomban fejeződik be. A Duna világhírű szerzője, Claudio Magris, aki egy recenzense szerint "Itália legkozmopolitább vidéki írója", ezúttal szűkebb hazája, Trieszt, Friuli, a lagúnavidék, a Karszt, valamint Torino környéke és Dél-Tirol tájait járja be hol szűkülő, hol táguló tér- és időkörökben, a korábbi művekből jól ismert módon. Érzelmes utazásának eredménye ez az irodalom- és kultúrföldrajzi esszéregény. Ő maga most is csak afféle rejtőzködő mellékszereplőként bukkan fel, művét mégis szenvedélyesen szubjektívvé teszi a tárgyszeretet, a minden ízükben ismert és az olvasó elé tárt "mikrokozmoszok" teljessége iránti lefegyverzően meghitt vonzalom. Magris néz és láttat, mesél és tájékoztat. Kisvilágai közel vannak. Jó rájuk ismernünk.