Kit szeretsz, te drágám? / Tudom, hogy megölsz [antikvár]

...Hirtelen elöntött valami forróság. Azt hiszem, a szégyenérzet. De hisz én is itt csámpázom ezzel a "kislánnyal". Én ugyan elváltam, tehát nem kellett keresztülgázolnom sem a gyermekeimen, sem pedig a társamon, hogy Ritához eljussak. Újra kezdtem én is az életem? Együtt járjuk mi az életünk útját Ritával? ő vajon átmenetnek vagy állandóságnak érzi az együtt élt életünket? Az "öreg bohócnak" öltözött kollégám mit hisz magáról? Azt képzeli, hogy az a kislány úgy látja őt, ahogy mutatni szeretné magát? Azaz húsz évvel fiatalabbnak? Az idő nem hozható vissza. De az idő múlásába sem tud belenyugodni az ember...