Kitty [antikvár]

Részlet a könyvből: Milyen pompás legény! Gyakran, az orvos rendelkezése ellenére is, már délelőtt felhörpintett egy pohár whiskyt. »Azért szeretem ezt a nyári időszámítást, mert nem kell oly soká várni az első italra.« Olykor, ha egy tükörből szembenézve magammal, magamra kacsintok, felfedezem szememben az árnyékát annak a ravaszkodó pillantásnak, amellyel ő emelte le az üveget a szekrényről. S mialatt gyomrában érezte a melegítő italt, így szólt: »Rum, reuma és lázadás.« Ez nem rossz felsorolása panaszainak. »Papa reumája« egyike volt gyerekkorom szavajárásainak. Számos vonatkozásban megváltoztatta a dolgokat. Manapság, azt hiszem, izületi gyulladásnak vagy ischiasnak, esetleg allergiának neveznék. De bármiképpen volt is, úgy éreztem, hogy megérdemelte. Ez, továbbá az a körülmény, hogy éjszaka dolgozott, gyermekkoromban azt az érzést keltette fel bennem, hogy a mi házunk nem egész olyan, mint a másoké. Szégyeltem is magam, de ezt természetesen nem vallottam be, sőt még jogcím volt arra, hogy henceghessek. Valójában az éjszaka dolgozó emberek nyerik meg a háborút, mondta anyám és én tovább terjesztettem véleményét az iskolában.