Kívül-belül [antikvár]

Bemutatkozom Elszabadult a pokol, és lehet, hogy hamarosan durva véget ér békés visszavonultságom a kormányirodák épületébe. Feltételezem, túl jó volt, hogy sokáig tartson. Érdekes ügy. Néhány hónapja el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyesmi lehetséges. Mindenekelőtt, hogy én az Elnök — méghozzá a jelenlegi Elnök — különleges tanácsadója legyek; másodszor pedig — és ez még meglepőbb —, hogy nem kívánt tőlem nagyobb erőfeszítést, inkább békés, menedéket nyújtó szigetnek bizonyult a társasági adótörvények tengeréből. Mára végre sikerült kidentenem kinevezésem titokzatos hátterének részleteit. Véletlenszerűsége teljesen abszurdnak tűnhet, de minél tovább tartózkodom Washingtonban, annál inkább kezdek rájönni, hogy ebben a városban mindenki egy töketlen kutya megfontoltságával cselekszik. A gondolattól is a hideg futkározik a hátamon. Szerencsémre és lelki nyugalmam érdekében, a hatalmas, homályos szobában lévő könyvszekrényben a több száz poros, hivatalos kormánykiadvány mellett felsorakoznak értékesebb művek is, mint például Douglas Southall Freeman „George Washington: Életrajz" című művének hét kötete és Churchill hat kötete a 11. Világháborúról. Néha belelapozok ezekbe az olvasmányokba, hogy megnyugtassam magam, nem sokban különbözött a világ eme nagy férfiak idejében. Churchill szerint a Versailles-i Békeszerződés Európa legfőbb politikusainak egyesített bölcsessége és hosszú, kemény munkája eredményeképpen jött létre és nem más, mint: „egy szomorú és komplikált sületlenség." Abból, amit itt látok, ezt a megállapítást ki lehetne terjeszteni a politika egészére. Nem csoda hát, hogy a világ ilyen zűrben van és volt is, amióta Hammurabi elrendelte írnokainak, hogy nagy tetteit agyagtáblákba vessék. Hogy érzékeltessem véleményemet erről a zavaros világról, elmesélem az izgalmat, amely a minap ért. Amikor először repültem le New Yorkból, hogy találkozzam az Elnökkel Ovális Irodájában — ez volt az egyetlen alkalom, hogy találkoztunk a nemrégiben történt izgalomig elmagyaráztam, hogy ha el is vállalnám az állást, szombaton nem dolgozom, hanem vasárnap és esténként hoznám be azt az időt, ha igénylik. Az Elnök arcán először döbbent kifejezés jelent meg, majd a