Kjuvatin jégmezői [antikvár]

Részlet a könyvből:Az 1913. esztendő egyik enyhe nyári napján, július 13-án, véletlenül éppen születésem napja volt - egy new-foundlandi fóka vadász hajóján Montreálba mentem, hogy hosszúnak és nehéznek ígérkező utazásra induljak. A canadai norvég főkonzul és sok más barátom és ismerősöm kora reggel, csúnya ködben is megjelentek a kikötőhídon, hogy utazásomhoz szerencsét kívánjanak. Akkor ébredtem csak tudatára, amikor a hajó elhagyta a kikötőt, hogy a parton integető zsebkendők beláthatatlan időkig - az utolsó baráti üdvözletek. Azért utaztam el, hogy a Hudson-öböltől északra és északnyugatra élő eszkimó törzsek életmódját és szokásait tanulmányozzam. Eddig egyetlen etnográfus sem kereste még fel ezeket a meglehetősen ismeretlen törzseket; volt ugyan a tudósoknak némi ismerete a létezésükről, de mégis csak kevés volt az, amit róluk tudtak. Az irántuk való érdeklődés és az a gondolat, hogy felkeressem őket, évekkel ezelőtt grönlandi utazásom alatt ébredt fel bennem. Már második grönlandi utazásom után az a szerencse ért, hogy canadai felfedező utamra Haakon király és Maud királyné őfelségeik, valamint az oslói (kristiániai) egyetem múzeuma megígérték támogatásukat. Ez az értékes buzdítás, meg az erkölcsi és anyagi támogatás, munkámnak lényegesen javára váltak.