Klara és a Nap [antikvár]

Amikor még újak voltunk, Rosa és én az üzlet közepén álltunk, a magazinos stand mellett, és kiláttunk a kirakatablak nagyobbik felén. így nézegethettük a kinti világot: az elsiető irodai dolgozókat, a taxikat, a futókat, a turistákat, a Koldusembert és a kutyáját és az RPO épületének alsó részét. Amikor már jobban beilleszkedtünk, a Vezető megengedte, hogy egészen előremenjünk, míg már közvetlenül a kirakatemelvény mögött álltunk, és akkor azt is megláthattuk, mennyire magas az RPO épülete. Es ha épp a megfelelő időben álltunk oda, akkor láthattuk a Napot, ahogy az útját járja, a háztetők között átkelve a mi oldalunkról a másik oldalra, ahol az RPO épülete áll.Ha volt akkora szerencsém, hogy ekképp láthassam, odatartottam az arcomat, hogy tápláló erejéből magamba szívjak, amennyit csak bírok, és ha Rosa is ott volt velem, neki is mondtam, hogy tegye ugyanezt. Egy-két perc múltán vissza kellett térnünk a kijelölt helyünkre, és amikor még újak voltunk, sokat aggódtunk, hogy mivel az üzlet közepéről nem gyakran látjuk a napot, mindinkább le fogunk gyengülni. A Rex nevű RB-fiú, aki akkoriban ott állt mellettünk, azt mondta nekünk, nincs miért aggódnunk, és hogy a Nap mindig utat talál rá, hogy elérjen bennünket, bárhol legyünk is. A padlódeszkákra mutatott, és azt mondta: Épp idevetül a Nap rajzolata. Ha aggódtok, csak7