Knopfmacher [antikvár]

Mikor egy nyári este először betoppant hozzánk, lehetett ugy huszonhat éves. Bécsből jött, hol a műegyetemet járta és végezte; nem volt egy lélek ismerőse városunkban. Családunkhoz egy Bécsben lakó magyar főúr ajánlatával jött, ki apámnak hajdan iskolatársa s mindvégig tisztelője volt. Az első benyomást bizony nem mondhattuk valami kedvezőnek, noha szép férfi volt - anyám szerint olyan friss, mint egy ropogós cseresznye. Üde piros arcza, hófehéren villogó fogsora, nagy, méla, mandulavágásu barna szemek tele értelemmel, finom, gondosan ápolt fekete körszakáll és bajusz. Semmi sem volt arczán, a mi a typust elárulta volna, ha csak a kissé merész ivben hajló, de igen finom orr nem, melyet azonban - kevés jóakarattal - épp ugy találhattunk arisztokratikusnak is.