Kóborlások itthon meg idegen földön [antikvár]

Részlet a könyvből: Apámtól sokszor hallottam, hogy mikor ő utazni kezdett, akkor még nem volt vasút. Mikor az első vasutat építették nálunk, akkor ütögetett a bajusza. Erről jegyezte meg az időpontot. Mikor az első vonatok jártak, akkor már a szakálla is nőni kezdett. Egy-egy vasutazás alatt ki is nőtt, le is borotválta, megint kinőtt. A masinisztát akkor nagyságos urnák hivták, mert ritka ember értett még e mesterséghez, s azért meg kellett becsülni és jól megfizetni. A konduktor már csak tekintetes ur volt, mert ahhoz nem kellett annyi ész és tudomány. A vasutigazgató pláne csak t. c. volt, s a masiniszta tegezte őt. Igy beszélte az öregem. Manapság éppen megfordítva van. Masiniszta annyi van, hogy kettő jut egy mozdonyra, s a gyöngébbiknek csak fűteni szabad. Most ezek a t. c.-k. Konduktort szintén bőven válogathatnak, mert temérdek ember elvégezte az omnibuszi- és lóvasúti konduktorságot, a mi a vasúti kalauzoknak az elemi iskolája. Az ő fizetésük és cimük is lejebb szállt, csak a borravaló emelkedett...