Kocsubej [antikvár]

1. Elhagyták Jekatyerinodárt. Kocsubej átküzdve magát a főerőkhöz — Armavira felé tartott. Utána gyors lovakon kozákok igyekeztek, elhagyva falvaikat.- — Fogadj a táborodba, Kocsubej — kérték a kozákok. — Rendben van, — felelte Kocsubej és figyelmesen szemügyre vette az új harcosokat. — Nem kutatom, kik vagytok és miféle emberek; nem vagyok pópa és nem érdekel, hogy eddig mjként vélekedtetek?. Most csak arra kérlek benneteket, hogy segítsetek megsemmisíteni az arany vállpántosokat a szélmalomnál, ahol feltartóztatnak bennünket. A kadétok lövedékei ott süvítettek a fejük felett. A legények nyeregbe vetették magukat és menet közben rántották ki keskeny kubáni kardjukat. Nem sokkal azután a szélmalomnál kemény harc kavarodott: az utat megtisztították az ellenségtől Kocsubej mosolygott, szemöldökére húzta kucsmáját és a harc színhelyére vágtatott. II