Ködkapitány [antikvár]

PROLÓG Fény a Musscta-Tunluri felett — Hallgatás a Bölcseség Atyja — szokta mondogatni Ljudov kapitány és rendiszerint meg is magyarázta ezt a régi keleti közmondást: — Ez egyszerűen annyit jelent, hogy fékezd a nyelvedet. Minél kevesebbet tud az ellenség a felderítőkről, annál többet tudnak a felderítők az ellenségről. iTökéleteíjen érthető tehát, hogy a Nagy Honvédő Háború idején Ljudov kapitány „Sólymainak" tetteiről nagj'on kevés szó esett és az újságok hasábjain egyetlen haditudósító sem írt róluk semmit. így az is érthető, hogy míg bizonyos körökben Ljudov kapitánynak és Agejev törzsőrmesternek nevét dicsőség övezte, a nagyközönség számára nevük nem jelentett sokat, akárcsak az az ezüstös rózsaszínű fény, mely egy szeles, nyirkos éjszakán Észak-Norvégia hegyláncai között, a Muszta-Tunturi csúcs felett megjelent. Pedig ezzel a fényfelvillanással ért véget az a fantasztikus regény, mely Medvedjev főhadnagy portyázó naszádjáról indult eL Most már, hogy szeriencsésen befejeződött, részletesen és kimerítően elmondihatjuik ennek a nem közönséges vállalkozásnak történetét. Az a fény, melyről beszélek, sokkal erősebb volt az északsarki hajnalok reszkető pírjánál, de nem hasonlított a partvédő ütegek és a badihajóegységek között folyó tüzérségi párbaj torkolattüzei-nek villanásaihoz sem. &