Kohlhaas Mihály [antikvár]

Részlet a könyvből: A Havel partján élt, a tizenhatodik század közepe táján egy Kohlhaas Mihály nevű lócsíszár, egy iskolamesternek a fia, a maga korának egyik legbecsületesebb és egyúttal legszörnyűbb embere. Ezt a rendkivüli embert élte harminczadik esztendejéig a jó állampolgár mintaképének lehetett volna tartani. Egy faluban, a melyet még ma is róla neveznek, majorsága volt, a melyben nyugodtan éldegélt a foglalkozásából; a gyermekeket, akikkel felesége megajándékozta, istenfélőén nevelte, a munka és a tisztesség szeretetére ; szomszédjai között egy sem volt, a ki ne élvezte volna jótékonyságát vagy igazságosságát; egyszóval, a világnak áldania kellett volna emlékezetét, ha az egyik erény túl nem teng benne. De jogérzete rablóvá és gyilkossá tette. Egyszer egy falka fiatal lóval, csupa jól táplált, csillogó állattal, úton volt külföldre, és éppen azon töprenkedett, hogyan használja fel majd a nyereséget, a melyre lovai eladásából a vásárokon számíthatott: egyrészt jó gazda módjára uj nyereséges befektetésekre, másrészt azonban a jelen élvezetére is: a mikor az Elbéhez érkezett s egy pompás lovagvár mellett, szász területen, egy sorompóra bukkant, a melyet soha máskor nem látott még ezen az úton.