Kölcsönkönyv [antikvár]

ELSÖ BEJEGYZÉS A KÖLCSÖNKÖNYVBENoha utálok idegen kötetekbe beleíirkálni, Sinkó Zoltán kollégám azonban azt állítja, hogy evvel a rút eljárással öt nagyon lekötelezem (vagy ahogyan ö írná, hogy én úgy írom: lekötetezem. En azonban nem úgy írom, és korán szólok erről, mindjárt üt az előszó elején).Si7ikő Zoltán könyvét már azért sem igen szívesen kenem he, pláne az elsö lapon, mert becsülöm az íróját, és jobban szeretném, ha ezekre az üres bezsírozható oldalakra is ő írna valamit. De ha Sinkó Zoltán ide is írna, akkor a ravasz nyomdászok és szerkesztők újra beragasztanának néhány üres oldalt, ide az elejére; és megint ott volnánk, ahol vagyunk.Tehát úgy látszik, a Kölc s önkönyv nemigen lehet meg e nélkül az elsö osztályú szamárfül nélkül, amit itt éppen müvelek. A Forrás-sorozat hagyományai szerint ugyanis, elindító előszó kell. Mintha a Forrás rakéta volna, és akkor jönne ki a földből, mikor valaki a vizet begyújtja. Én ezt a képet stilisztikai szempontból baljósnak tartom, különösen a Forrás modern költői részére.Sinkó Zoltán könyve kétséget kizáróan nem rakéta, amit be kellene gyújtani, hanem egy kedves, derűs és hasznos könyv. Sokan fogják elolvasni, elkérni, kölcsönadni, elveszteni, aztán megint megtalálni, és újra elkérni. Vagyis: kölcsönkönyv.írója szemmel láthatóan bízik benne, hogy az olvasók a könyv elolvasása után egy kicsit udvariasabbak, megértőbbek, kedvesebbek, nyugodtabbak, türelmesebbek, szolgálatkészebbek, egyszóval jobbak lesz-