Költő és a valóság [antikvár]

Részlet a könyvből: Engedjétek meg, barátaim, hogy bemutassam nektek Li-Fu-szunt, a gazdát. Hagy zengje most szerény tollam az ő dicsőségét, alázatos szavam az ő hatalmát, mértékletes alázatosságom az ő mérhetetlen erejét és szellemét. Gazdaságát, gazdagságát és játszi bölcsességét. Kellemetes viszonyát égi és földi hatalmasságokihoz, derék meggondoltságát, józan tartózkodását, nemkülönben mértékletes érdeklődését minden olyan megnyilvánulás iránt, ami a szellem és a gondolkodás körébe tartozik. Csodálatraméltó érzékét barátai és tisztelői megválogatásában és nemes szigorát ellenségei és holdkóros támadói irányában. Törvénytiszteletét, ájtatos vallásosságát, rokonszenvét papság, katonaság, védőrség és bíróság irányában, bámulatraméltó türelmét munkásaival és cselédeivel szemben. Mindezeket hagy zengje most szerény tollam az ő mérhetetlen dicsőségére. Én magam szegény tollforgató vagyok, hatalmának árnyékában élek, oly mértékiben elégítve ki természetellenes kívánságaimat, mint ahogy azokat az ő bölcs belátása engedélyezi. Kis kalibám után pontosan fizetem az adót, kutyám, ha kölykezik, azt neki idejében bejelentem és ha szükségét érzem a rossz táplálkozás folytán csak ritkán előforduló anyagcserémnek, ahhoz is az ő bölcs engedélyét kérem. Nem termelek semmit, csak munkaerőmet igyekezem karbantartani.