Költők és gyilkosok [antikvár]

ELSŐ FEJEZETA méretes kerevet szélén törökülésben terpeszkedő, hájas szerzetes egykedvűen nézte a látogatót. Némi csönd Után csikorgó, rekedtes hangon szólalt meg.- A válaszom: nem. Még ma délután el kell utaznom a városból.Bal keze vaskos, szőrös ujjai szorosan az ölében tartott szamárfii-les könyv köré zárultak. Vendége - egy jól szabott kék köntösbe és fekete selyemkabátba öltözött, magas férfi - pillanatnyilag nem tudott mit felelni. Elcsigázottnak érezte magát, miután kénytelen volt végigjárni a Templomok utcáját, goromba vendéglátója pedig még hellyel sem kínálta. Talán jobb is lesz, ha ez a visszataszító külsejű, modortalan szerzetes nem csatlakozik az illusztris társasághoz Viszolyogva vizsgálgatta a széles vállak közé süjppedt, kopaszra borotvált, busa fejet, a szerzetes borostás, barna arcbőrét, a megereszkedett pofazacskót, a vaskos ajak fölött trónoló húsos orrcimpát, a természetellenesen nagynak tűnő, kidülledt szemeket. Nem tehetett róla, a jelenség mindenestül egy undok varangyra emlékeztette. A kopár helyiség fojtott levegőjében a szennyes szerzetesi ruhából áradó pállott izzadságszag a füstölők émelyítő illatával keveredett.9