Kolumbus Kristóf [antikvár]

ELSŐ FEJEZET. A génuai kikötőben élénk sürgés forgás zajlik. Utasok, matrózok, málhacipelő emberek jönnek-mennek. Se szeri, se száma a tengersok zsáknak, ládának, lekötözött ko? sárnak, batyunak. Ki hoz, ki visz hajórakományt. A vitorlások türelmesen horgonyoznak. Egyik most tért pihenőre nehéz, fáradalma's út után. Dagadó vitorlával, reménységgel, kin? csekkel, emberekkel megrakodva indul a másik, A parton hemzsegő hangyaboly szerű embertömeg kavarog. Könny és búcsúszó telíti a levegőt egy* felől. Amott meg örömrivalgó találkozás, ölelkező viszontlátás, ujjongó elragadtatás. Sürögsforog a tömeg. Mindenki a maga előrejutását, célhozérését lesi és ügyet sem vet tülekedő, kínlódó embertársára. A tenger ma kivételképpen csendes, szelíd. Ártatlan külsővel piheni az elmúlt na* pök ádáz viharait. 3 i*