Kolumbusz Kristóf igaz kalandja [antikvár]

Részlet a könyvből:Mithridates legyőzőjének utóda a földrajztudós franciskánusoknál Rabidában.Pálos kikötőjében, egy csapszék kapujában féltucatnyi tengerész ült egy asztal előtt, helyesebben két hordón keresztbetett széles deszka előtt. Egyik társuk egészségére ittak, aki két évig hajózott Lisszabontól Madeiráig és az Azori-szigetekig, Guinea partjai mentén, a dicső portugál király egyik hajóján.- Hogy ízlik a bor, Francisco? - kérdezte az egyik tengerész.- Eh - válaszolt az, miután kiürítette serlegét -, ha az ember hosszabb ideig volt Madeirában, akkor nehezen bírja az andalúziai bort. Micsoda sziget! Milyen szerencsések a portugálok, hogy övék ez a sziget! Ott a legszegényebbek is jobban élnek, mint nálunk a leggazdagabbak. Ti nem tudjátok, mi az az édesgyümölcs; én sem tudtam még két évvel ezelőtt. Madeirában mindenki azt eszi és eszik már Portugáliában is, mert a király hajósai fölfedezték ezt a szigetet és másokat is; ezeken a szigeteken annyi és oly édes cukor terem, hogy valóságos istenáldása.- És az arany? Van sok arany is?- Arany a kontinensen van, Guineában, de az a királyé. Nem messze a bányavártól vademberek élnek, akik oly feketék, mint az elátkozott lélek, azok csak lehajolnak és úgy szedik fel az aranyat...