Komédia [antikvár]

Részlet: Az Odéon egyik női öltözőjében Félicie Nanteuil hajporos fejjel, a szemhéjak bekékitve, pirositó az arcon és a fülcimpán, váll és nyak kifehéritve, ült a villamos lámpa alatt és lábát odatartotta Michonénak, az öltöztetőnőnek, ki vörös sarkos kis fekete cipőt huzott reá. Trublet doktor, a szinház orvosa és a szinésznők barátja, kopasz fejét a diván egy vánkosának támasztotta és kezeit a hasán összekulcsolva keresztbe vetette rövid lábait. A kikérdezésnél tartott: - És még mi, kedves? - Tudom is én!... Eláll a lélegzetem... Szédülök... Egyszerre olyan szorongás fog el, mintha rögtön meg kellene halnom. És ez a legrémesebb.