Komédiák [antikvár]

Részlet a könyvből: A hölgy: Már az is megkönnyebbülés, hogy beszélhetek róla, hogy panaszkodhatom. Az ur : Valakinek, aki megérti önt, ó de mennyire! A hölgy : És én is önt. De nem is tudom felfogni, hogy ilyesmi lehetséges. Az ur : Kételkedik szavaimban ? A hölgy : Szegény barátom, a világért sem. Hiszen ha a magam esetét olvasnám, azt hinném, az az iró ugyancsak megerőltette magát, mikor ilyesmit kieszelt. De az én uram elvégre férfi, nyomorult ember, de férfi, akinek a természetével inkább megegyezik a durvaság, az érzéketlenség más szenvedése iránt. De hogy az ön felesége, a maga is gyenge nő képes ekkora szívtelenségre, lássa, szinte kétségbe kellene esnem nemem miatt, ha nem tudnám magamról, hogy nem minden nő olyan, hogy benne csalódni kellene. Az ur : Nekem kellett...