Komédiák [antikvár]

Részlet a könyvből: Az ős czeltiszfa haragoszöld lombja közül valami habszerű fehérség tündökölt ki: István bácsi, az öreg kertész azt nézte az üvegház szögletéből, nézte és megscsóválta fejét. Sohajtott is, sőt ha igaz, könnyezett is, alighanem azért fordult be az üvegházba, mialatt kezefejével megdörgölte szemét... A park üde gyöpjén egy kertészinas hanczurozott Pikivel, a foxi-kutyával. Piki eszeveszetten rajcsúrozott a fiú körül, az meg ugatott neki, a mely leereszkedés annyira elkapatta a játékos Pikit, hogy egy szabályszerű kutyatempó szerinti marakodást merészelt a fiúnak proponálni. Belecsimpeszkedett hátul a nadrágjába s addig ránczigálta, míg Kertészbandi amúgy is hiányos uniformisa érdekében elfogadta a kihivást: lekutyurodott négykézláb s meghempergett Pikivel. Az nem hagyta magát. Csak a nyakát, hogy meg ne sántuljon! - gondolta magában, - s addig czibálta ellenfele gallérját és környékét, míg az nagyokat visítva meg nem adta magát.