Komédiás-történet [antikvár]

Részlet a könyvből:"Az Odéon egyik női öltözőjében, a villanylámpa alatt, Nanteuil Felicie, rizsporos hajjal, kék festékkel szemhéjain, arczán és fülén bepirosítva, nyakán és vállán befehérítve, lábát nyujtotta Michomnénak, az öltöztetőnőnek, a ki föladta rá a pirossarkú, kicsiny fekete czipőt. Trublet doktor, a szinház orvosa és a színésznők barátja, a diván egyik párnájára hajtotta kopasz fejét s kezét a hasán összefonva, keresztbevetette kurta lábait. Kérdéseket tett:- Hát még mije fáj, kedves gyermekem?- Tudom is én! ... Fulladozok ... szédülök. Egyszerre meg úgy megrémülök, mintha mindjárt meghalnék. És ez a legkeservesebb.- Nem érzi néha, hogy hirtelen, csak úgy minden ok nélkül, sírni vagy nevetni szeretne?- Azt igazán nem mondhatom, mert az életben annyi oka van az embernek nevetni vagy sírni!...Nincsenek látomásai?- Nincsenek ... De képzelje, doktor, éjszaka a butorok alatt, azt hiszem, egy macskát látok, a mely égő szemekkel néz rám.- Ne álmodjék többet macskával, - mondotta Michonné; - az rossz jel ... Macskával álmodni annyit jelent, hogy barátai elhagyják s barátnői elárulják.- Csakhogy én nem álmomban láttam macskát. Ébren voltam."