Kőművesek [antikvár]

Részlet a könyvből: "Még a tavasszal történt, hogy a lucskos országúton három férfi ballagott ki a városka felől a sík, fekete gabonaföldek közé. Kocsin is mehettek volna, de a hirtelen támadó vizes, meleg szélben, amely a pocsolyák vékony jegét megizzasztotta, inkább gyalog indultak el. Kettő közülük mérnök volt s az este érkezett Budapestről; a harmadik - egy borszín arcú, dudoros homlokú, őszes, hajlottan járó bakancsos kis öregember, gyűrött bársonynadrágban - a pályaudvaron csatlakozott hozzájuk. Kint, ahol már árok se volt, letértek az útról, a mezők közé csaptak. Mentek még valameddig, egy helyen megálltak. - Itt - mondta az idősebb mérnök, a barna irhabundás és botját a földbe szúrta. A kis, bakancsos öregember - Tulipán Mihály - felmarkolt egy kevés nedves homokot, ujjai közt morzsolgatta a szemcséket. - Rossz föld ez - mondta és ami a markában volt, magasan fölszórta a kék levegőbe. - Véráztatta föld."