Könnyű és nehéz [antikvár]

Az otthon ott van, ahol a szív lakozik. Valahogy mindig akkora baromságnak tartottam ezt a mondást. Üres frázis, amit az emberek giccses Valentin-na-pi kártyákra nyomtatnak, vagy magukra tetováltatnak, csak mert jól hangzik, pedig az égvilágon semmit nem mond. Ám miután elküldtek otthonról, rájöttem, hogy ez a mondat nagyon is sok igazságot rejt magában. És most, két és fél év után, ahogy a taxi ablakán át újra elém tárult New York gyönyörű látképe, úgy éreztem, mégiscsak érdemes elgondolkozni e szavakon. Melyek valószínű többek annál, hogy a legközelebbi tetoválószalonba vonzzák az embert. Ahhoz mindenesetre elegendők, hogy máris hatalmas gombócot érezzek a torkomban. - Először van itt? - kérdezte a taxisofőr, a gondolataimból kizökkentve. - Nem - válaszoltam. - New Yorkban születtem, és itt is nőttem fel. Bár most egy ideig távol voltam. - Ügy fél életen át, legalábbis nekem ez volt az érzésem. Ez idő alatt megtanultam, mit jelent az otthon. Vagy milyen, amikor azt el kell hagyni. Mert amíg az ember a számára megfelelő helyen él, addig azt a fájdalmas összehúzódást 13