Konovalov [antikvár]

Részlet a könyvből:Egyszer amint egy lapot átfutottam, szemembe ötlött a Konovalov név, mely felkeltette érdeklődésemet és a következőket olvastam: Tegnap éjjel a helybeli fogház közöstermében a kályhaszelelő nyílásának a zsinórjára, felkötötte magát Konovalov Ivanovics Alexander, Murom város polgára, aki negyven éves volt. Az öngyilkost Pszkovban tartóztatták le csavargás miatt és eltoloncolták a hazájába. A fogházfelügyelő nyilatkozata szerint az öngyilkos mindig csöndes, hallgatag és tépelődő természetű ember volt. A fogház orvosa úgy véli, hogy Konovalovot a búskomorság indította az öngyilkosságra." Elolvastam ezt a rövid petit hírt - az apró emberek pusztulásáról szóló híreket rendesen kisbetűkkel szedik - elolvastam és gondoltam magamban, hátha nekem tán sikerülni fog kissé jobban megvilágítani azt az okot, mely ezt a tépelődő embert arra indította, hogy az élettől megváljék, mert ismertem őt és valamikor együtt is éltem vele. Sőt, azt hiszem, hogy nincs is jogom hallgatni felőle: mert nagyon derék fiú volt, olyan, amilyenekkel az élet útjain nemigen gyakran találkozik az ember...