Könyv a párna alatt [antikvár]

I. Az első fenyőfát, amelyre vissza tud emlékezni, apa vidéken élő fivérétől kapták. Talán azért tolakodik a szeme elé olyan elevenen, mert annyiszor emlegették azóta is a családban. „Emlékszel, Ágota, milyen hatalmas volt az a fa, tudod, amit Feri öcsém küldött 44-ben? Alig bírtunk megfordulni vele a lépcsőházban! Egy darabot le is kellett fűrészelni a végéből " „ .Rettenetes volt. Lehetetlen kifejezni azt a megrázkódtatást. Otthagytuk a jól fűtött lakást, a frissen húzott ágyakat! A félig kiürített poharakat az asztalon. És azt a pompás ezüstfenyőt A sötét pincezugot is meg kellett osztanunk egy családdal. Bekéredzkedtek az utcáról légiriadókor, idegenek dörömböltek a kapun, amikor a sziréna jajongani kezdett. Hegyén-hátán zsúfolódtunk De mi volt mindez az örökös rettegéshez? Még szerencse, hogy a hároméves Ákos nem sokat sejthetett a fölötte dúló veszélyről. Hogy ártatlan tudatlanságában kalandnak vélte Hatalmas fenyő volt csakugyan. A csúcsán ágaskodó dísz beleütközött a mennyezetbe. A messzire nyúló ágakról több színű szaloncukor fityegett, szív alakú és fogyó holdat utánzó sütemények, tarka üvegdíszek társaságában. Az üvegdíszeket nem volt szabad megérinteni - anya gyerekkorából szár-