Körfolyosó [antikvár]

Körfolyosó Egri történész barátommal másztuk a falakat, jártuk végig a katakombákat. Lendületesen magyarázta, nem is gondolván holmi iránymutató jelképekre, hogy a védők titka nem(csak) az oroszlánbátorság volt, hanem egy föld alatti körfolyosó, amely arra szolgált, hogy a végveszélybe jutott csapattestek harci helyzete szerint újracsoportosíthatták az erőket, mindig oda küldvén erősítést, ahol legnagyobb volt a baj, a vész. S még valamire szolgált a körfolyosó, ami a győzelem kulcsa volt: azt a látszatot keltette a török előtt, hogy hatalmas, képzett, erős és/őfeg-nagyszámú hadsereg szorult a várba, s nem holmi gyülevész, gyáva menekült hordalék vagy alkura kész zsoldosok. Gárdonyi atyánk, gyermekkorunk csillagszemű juhásza, szép szavak s még szebb eszmények őriző pásztora „az híres, nevezetes egri, wz-ada/" felülnézetét rögzítette s testálta maradék magyarokra, azt bizonyítván, hogy a bátorság, a hősiesség és a helytállás a mi megőrző erőnk. Aztán változtak az idők, s még vadabb, igencsak ordas eszmék zuhantak Európára, de a nemzeti megmaradásnak, a nemzeti karakternek ez a klasszikus eszménye akkor is tovább fickándozott ben-