Kormányzósági karcolatok [antikvár]

Oroszország egyik távoli zugában van egy város, amely valahogy különösen kedves a szívemnek. Nem mintha pompás épületeivel tűnne ki; nincsenek benne szemiramisz-kertek, sőt egyetlen kétemeletes házat sem találni az utcák hosszú során, meg az utcák is mind kövezetlenek; de van valami békés, patriarkális az egész arculatában, valami lelket megnyugtató abban a csendben, amely terein uralkodik. A városba érkező szinte érzi, hogy pályája itt véget ér, hogy már semmit sem követelhet az élettől, ezentúl csupán a múltban élhet, és emlékeit rendezheti.