Korom és hó [antikvár]

"Harminckét éves korában halt meg a Kutyás-szűz Ponkómálódóban, 1881 októberének egyik péntek délutánján. Öt napig ömlik belőle a fekete vér a hüvelyén át. Közel kétmázsás teremtés, fogatlan, és a tetejébe még szűz is. Ő legalábbis annak tartja magát mindhalálig. Délután kettőkor érkezik hozzá a kotyvalékfőző elveszejtő Matinka. S mindjárt a vergődő beteg hasára illeszti kifinomult fülét. Gyanítja, hogy várandós a páciens, de amit hall, az még neki, a nagy tapasztalatokkal bíró elveszejtőnek is fölöttébb szokatlan. Odabenn mintha kicsiny jégkalapácsok koccannának össze ütemre, különösen szép muzsikaszó hallik."