Körös-parti történetek [antikvár]

A y EVTIZEDEK ERLELTE VIZIOK Gondérlelte szavak dr. Aszódi Imre novelláskötetéhez Aszódi Imréről, az életsorsát kipróbált emberről, az elmélkedő-ről, a gondolkodóról, a gyökerektől elszakadni nem tudó alkotóról összegző értékeket álló írást adni nem könnyű dolog. Különösen annak nem, aki több kötetének írásaival foglalkozik, aki az azonos sors-területről származva, vele együttérez. Az olvasó jelen esetben azzal az Aszódi Imrével találkozik, aki Istenének jóvoltából a 84. évében élve alkot, Urától ajándékként kapott erőt az íráshoz. Úgy élt, él, mintha Ezékiel, Ézsau próféta hosszan élő feladataként élne, így kell élnie. Ezt meg is tette, ha arra gondolunk, hogy eddig több, mint hatezer verset, 10 drámát írt, több mint száz prózai írás, 3—4 ezer oldal jelent meg, bölcselkedő feljegyzéseinek se szeri, se száma - akkor méltán tettem e prófétai hasonlatot. Aszódi Imre írásai a mindennapok tiszta forrásának egyszerűségéből táplálkoznak. A megtörtént eseményeket, a megélt cselekményeket írja le, melyeknek közvetlenül, ritkábban közvetve tanúja volt. Ezek az írások, prózái és versei ezért vonzóak, érdeklődőén olvasottak. De a drámák, a történelmi írások, élménylegendák szintén elevenen lebegnek körülöttünk, mert cselekményeinek alaptétele a mai kor szellemisége. Erről írtak nagyjaink, Katona, Vörösmarty, Németh László, Illyés Gyula is. Aszódi Imre jelen írásaiban az ALFÖLD életmódját, az ott élő emberek viselkedésének, magatartásának, gondolkodásának mindennapjait, eseményeit tárja fel, őrizteti meg. Azt az életvitelt, magatartást, emberséget, melyet még napjainkban is élnek, csak az urbanizáció, a modernség kissé átformálta, de érzelmében, viselkedésében ott élnek a régi gyökerek, olykor törzset növesztve. Ez így van rendjén. Aszódi Imre világa, a FÖLD NÉPÉNEK igás múltja azoké, akik summások, cselédek, tizeden aratók, a I ! ,