Kossuth I-II. [antikvár]

Az ujhelyi veszedelem - Nye bojsze... nye bojsze; csak nyem filni,csak nyem ülnyi, Zakopek! - In nyem filni... sag fülem fil harangiul... sag tirdem reszket puskatul. - Nye bojsze... nyem hallod? Nye bojsze, Zakopek... Ez a párbeszéd, melyben Zakopeket arra biztatta. hogy ne féljen, a „Kék golyó" utcai helyiségében hallatszott. Nyilván különös dolognak fogja találni az olvasó ezt a dialógust, ha elárulom, hogy a „Kék golyó" helyiségében csupán egyetlen egy ember volt ebben a pillanatban: Zakopek, a vendégfogadós. Ö beszélgetett önmagával ilyen izgatottan, mialatt remegő térdekkel és sírásra görbült szájjal rakosgatta be az értékesebb italokat a pult alá, gondosan mindenféle értéktelen lim-lommal. A „Kék golyó" helyiségében, mely félig korcsma, félig kávéház volt, ez a pult helyettesitette a csapszékek "kármentőjét". Itt már nem volt lécből összetákolt ketrecforma, mini kis korcsmákban, mert ide úriemberek is benéztek! A „Kék golyó" rangja megkívánta azt, hogy kasszapult legyen kármentő helyett! A kasszapulton mindenféle itókák álltak, karcsú vagy zömök üvegekben, mint valami ragyogó, színes dekoráció.