Kósza népség [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy lány járt az országúton, színesen csillogva, mint egy papagáj. Vékony esőköpenyét, amelyet a szél és az eső pasztellzöldre mosott, egy széles öv szorította le hullámzó csípőjére. A kabát el volt szakadva, sárga gyapjúszoknyája kikandikált alóla. Meglátszott a szakadáson, hogy már meglehetősen régi, a kabát gazdája úgy látszik még nem szerzett tudomást arról, hogy tű és cérna is van a világon. Nyaka köré vörös selyemkendőt kanyarított, ugyanolyan gondtalanul és lomposan, mint ahogy az ember egy törlőrongyot vet a mosogatóra; a kendő is foltos és piszkos volt, mint minden egyéb ruhadarabja, de egyszersmind valamilyen különös, kihívó szépséggel csillogott, két vége vidáman lobogott a szélben Fejébe széleskarimájú fekete szombrerót nyomott, amelyet azelőtt alighanem férfi viselt; a kalapon egy derékban kettétört zöld toll hintázott, széles karimája elrejtette gazdája titokzatos, ragyogó fekete szemét. Egy vörös bőrtáskát lóbált kezében; minthogy ez is szakadozott, kopott és divatjamúlt volt, mint minden egyéb felszerelési tárgya, madzaggal kellett összekötni, de belsejéből még így is kibuggyant egy fehér, bolyhos szövet, amelynek mibenlétét első tekintetre nemigen lehetett felismerni.