Koszorú 81-100. füzet [antikvár]

Részlet a Lekésett a vonatról című műből:"Vikárius úr, kérem szépen, ötöt ütött már az óra!""Igen - köszönöm!" felelé félálomban a megszólitott tiszteletes úr és - tovább aludt. Mert az előző napok munkájától fárat test még nem igen tudott megválni az ágytól, és a lélek a messze távoli svájczi paplakban járt szerettei körül, kiknek csak néhány hónappal ezelőtt mondott Istenhozzádot, hogy a diaszporába menjen. Azonban szép álmai közepette végre mégis felocsúdott... "Nem kiáltott-e valaki: "ötöt ütött már az óra?" "S miután még álomittas szemeivel is észrevette a vikárius úr, hogy majdnem fél hatra jár már az óra, hirtelen kiugrott az ágyból. Három percz mulva fel volt öltözve és további 5 percz kellett csak, hogy künn legyen a pályaudvaron, hol a vonat éppen orra előtt indult el.Mi sem segített rajta, pedig zsebkendőjét erősen lobogtatta és hangosan kiáltott, hogy e vonattal kell mennie, 7 órakor L....ben kell, hogy legyen. Igenis kell, hogy idejekorán ott legyen. Teljes lehetetlen, hogy 7 órakor még nem lenne L.....-ben.