Kötelező boldogság [antikvár]

Módszeresen kidolgozott program hajnali öttől este tízig. Változtatás nélkül, mindennap. Ugyanazok a vég nélküli, kegyetlen megpróbáltatások. Hogy megalázzanak, megfélemlítsenek, tönkretegyenek. Reggeltől estig. Néha éjszaka is. Hétvégére összegyűlt a fáradtság, a reménytelenség, csökkent az ellenállás ereje, az ember kész volt engedni. Precízió és kegyetlenség minden egyes nap, hónapok óta. Amíg váratlanul: változás történik. Egy keddi délelőttön. Abbamaradt a verés. Egy nagyobb, emeleti cellában tért magához. Esti takarodó előtt engedélyt kapott egy külön, egyórás sétára az udvaron. Megjelent egy aggodalmas képű dagadt, hogy kicserélje a küblit egy új, zománcozott edényre. Másnap meleg és édes volt a tea, az ebéd és a vacsora valamivel jobb. Délután, a legkegyetlenebb megpróbáltatások idején a mosdóba kísérték. Amikor visszatért, lepedőt talált az ágyon, a pokrócot kicserélték, az ágy mellett egy ruha várt összehajtva. Igazi meglepetés: a tenyérnyi tükör négyszöge, egy kis tubus Nivea krém a ruhák között. Harmadik nap reggel folyosók során át kísérték, balra, jobbra, lefele, felfele, ismét balra. Szoba, olajos fehér falakkal, mint egy orvosi rendelő. A nő, aki cigarettázva ült a kávészín, műbőr borítású díványon, mintha rá várt volna. Mint egy hajdani kolléganő vagy valami ismerős barátnője, akire az ember csak halványan emlékezik. rP m w ¦ i| 'tS Í .5; i V:' , i ¦ ': '^ ¦! i, : ! ii; V vv ' ,11 lí•'.].•• )i 11 1- . 1' I ij^iiii:']'', 11 ll, fcfii