Koumbala [antikvár]

Részlet: "PROLÓGUS Matthieu Laboureur tizenkét éves. Haja barna, szeme mogyorószínff. Anyjától, Claudine-tól szép vonalú arccsontját, apjától, Jeantól, az egykori tízpróbabajnoktól ígéretes termetét örökölte. Az afrikai puszták gyermeke idegenül érzi magát az új ingben, házivászon zubbonyban és farmernadrágban. Meztelen lába eddig a szavannák meleg földjét taposta; a teniszcipő kényelmetlen számára. Szokatlan neki a város. A$koumbalai rezervátumban - ahonnan előző este, 1976. dec. 6-án indultak el - ritka alkalom volt, hogy anyja kezébe kapaszkodott. Ám itt, a bangui repülőtéren valósággal rácsimpaszkodik. A tömegben szuvenírárusok, idegenvezetők és hordárok kavarognak. Utóbbiak a csomagok feladásában segédkeznek némi borravaló fejében. A helyi lakosok megszokásból jönnek ide, vonzza őket a sürgés-forgás. Zöld sapkás csendőrök ácsorognak a terepszínű egyenruhát viselő francia ejtőernyősök mellett. A tömeg zaja csak akkor csillapodik, mikor a hangosbeszélő orrhangon megszólal: -Kérjük az Air Afrique N'Djamena, Nizza, Párizs irányú járatának utasait, szíveskedjenek beszálláshoz készülődni. Jean Laboureur arca komor, tekintete kemény a hanyagul hordott trópusi kalap alatt, mely kopaszságát leplezi. Rövidnadrág és bézsszínfl ing van rajta, vastag lábszárán hosszú pamutzokni feszül. Karjába szorítja fiát, megcsókolja feleségét, és halkan mondja: - Ne féljetek, minden rendben lesz! Nemsokára én is utánatok megyek! Matthieu úgy érzi, felszippantják őt a fényképezőgéppel felvértezett turisták: a vadászöltönyös afrikai és európai üzletemberek, a szabadságon lévő"