Kovács Márton [antikvár]

A NYILASOK KARMAI KÖZT 1944 nyarának végén történt Budapest egyik peremvárosában. A bombázások egymást érték. A Vasúti Főműhely hatalmas asztalos részlegét, benne a tömérdek deszka^ féleséggel, egy éjszakai támadás alkalmával telitalálat érte. Az épület tetőzete úgy égett, mintha előzőleg lelocsolták volna benzinnel. Az irtózatos forróság szinte lehetetlenné tette a tűzoltók munkáját. Csak akkor tudták megközlíteni az épületet, amikor már az anyagraktár teljesen leégett. A Fő-> műhely katonai parancsnoka, a nagyhatalmú ezredes úr elkeseredésében a haját tépte. Kitűnő állása volt, nem kellett kimennie a harctérre, a jó fizetés, kényelmes, meleg hely vonzóvá, irigyeltté tette ezt a beosztást. Elvégre ő volna itt a korlátlan úr, ha az az SS Oibersturmfűhrer nem állna felette és nem piszkálná állandóan azokkal a kommunistákkal, akiket nem lehet felfedezni a munkások között. Pedig hány spiclit, besúgót beszervezett a munkások közé! Az ember nem lehet elég elővigyázatos velük szemben, A Főműhelyből úgy futnak ki az új vagonok, hogy öröm rájuk nézni. Senki sem tudja megmagyarázni, miért törik el a tengelyük párhetes futás után, miért sülnek be a csapágyak. Bizonyos, hogy szervezett csoport dolgozik a Főműhelyben, de nem lehet rájönni sem a vezetőkre, sem az egyszerű tagokra. Azokat a munkásokat, akiket mint kommunistákat ismertek, már régen elvitték a harctérre különböző büntetőszázadokban. Ki tudná megmondani, kik mozgatják a földalatti szervezetet? Pedig ezt meg kell tudni, mert az ezredes úr kényelmes állása ennek a nyomozásnak a sikerétől függ. Az ezredes úr dühös volt a tüzeset miatt, félt a reá há-s ruló felelősségtől. Grünev^rálder ezredes úrnak minden oka megvolt a félelemre és a dühre. A németek eddig nagyon sokra becsülték.