Kovács Istenke álmodik [antikvár]

Újvidéki lányok tűnnek itt fel, és vonulnak el. Nekik mesél Szindbádunk valóban és álomban mindent, amit tud. Az idő szűkebb szegmentumában, amely idő nincs a dátumok kalodájába szorítva, mégis jól elhelyezhető a viszonylagos közelmúltban. (...) Elmagyarázza ezeknek az ifjúhölgyeknek Kovács Istenke Szindbád: régebben úgy gondolta, hogy Újvidék az utolsó téglájáig megismerhető, s hogy ez az ismeretség majd még a hasznára lehet. Hogy miután szépséges édesanyját elveszítette, az apja is elveszett, de a város megmaradt. A város, amely olyan, mint egy máj, egy szív. Ha leválasztanák rólad, menten belepusztulnál. Nem az emberek miatt, hiszen az elbeszélőnek itt nem is voltak sosem igaz barátai. (Balázs Attila) Könyvekben és nőkben mérte az időt. Könyvekben és nőkben kereste magát. S míg a könyvek egyre szaporodtak, megtöltötték polcait, szekrényeit, ágyneműtartóját, a tucatnyi kartondobozt pincében és padláson, addig a nők szinte észrevétlenül fogytak el mellőle. Barlog Károly 1986-ban született Zentán. Jelenleg Balatonendréden él. Első kötete 2012-ben jelent meg Maxim címmel. Ez a második könyve.