Közelharc [antikvár]

A tűnő idő szorításában, immár az élet alkonyán, fellobbanó nyugtalanítással mered elém a kérdés, hogy bár "történelmi időket" éltem át, meg tudtam-e látni a történelmi fejlődés irányvonalát. Vajon nem az történt-e velem is, mint a "kisemberrel" általában: a közvetlen szorongatottság állapotában - a "közelharc" állapotában - szem elől téveszti a valódi mozgató erőket, és hajlik arra, hogy puszta áldozatnak tekintse magát.De a közelharcok múltán mégiscsak feleletet szeretne kapni a nagy kérdésre: ki csinálja hát valójában a történelmet? Mert biztos, hogy nem csinálódik személyektől függetlenül - noha néha a kivédhetetlen természeti erők hirtelenségével tör ránk egy-egy "történelmi" fordulat, mint valamilyen pusztító földrengés vagy óceánokat is felkavaró vihar. A történelemcsinálás végső fázisáig jutottunk ma el, és ez feleletet ad a felvetett kérdésre. Rajtunk múlik, hogy a világot pusztító eszközök birtokában beteljesedik-e Vörösmarty "rémlátása": "Az ember fáj a földnek, ...S midőn azt hinnők, hogy tanul, nagyobb bűnt forral álnokul."