Kraft [antikvár]

IMindannyian találkoztunk már olyan szerelemmel, amellyel kapcsolatban be kellett látnunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak.Paul FordARumsfeld-portré pontosan Krafttal szemben, szemmagasságban függ a falon. Ha elakad, és tekintetét a laptop fölé emelve a semmibe mered, piros-kék-szürke, elmosódott foltnak látja a tölgyfa borítású falon. Néhány lélegzetvétel után a védelmi miniszter hideg szeme máris elfoglalja méltó helyét: a középpontot a keret nélküli szemüveg mögött, és mint egy vezéregyenest, képzeletbeli vonalat húz a térben Kraft felé, hatalmába kerítve a tudatát és elkerülhetetlenül fókuszálásra kényszerítve őt, amitől a színes foltok egyetlen gyors és sima mozdulattal konkrét képpé állnak össze, előkerülnek a mély ráncok az orr és a száj között, a pengevékony száj, a kelleténél kissé rövidebb orr - nem látszik passzolni az élesen fogalmazott mondatokhoz, amelyekről híres-hírhedt volt a vén, kiszolgált sólyom -, az akkurátusan fésült ezüst haj, a feszes nyakkendőcsomó, amely szorosan fogja a petyhüdt nyakat, és a keményített inggallér segítségével odaszögezi a magabiztos, gúnyos arckifejezést a tűcsíkos öltönyhöz, megakadályozva, hogy kölcsönvegye a kiterjesztett szárnyakat az aforizmák mesterének jobb füle mögötti égszínkék zászló ráncai közt hullámzó sastól, és emelkedettebb régiókba röppenjen.