Krakkói kávéház [antikvár]

Gerlei József novelláiban a szociális igazságkeresés és a valláserkölcsi felelősségtudat jegyében vall mai és tegnapi életünk emberének belső világáról. Gondjaikon vagy örömeiken, álmaikon vagy megtagadott eszményeiken keresztül azokat a belső ösztönzőket keresi, amelyek bonyolult korszakunkban az emberiesség erkölcsi parancsaihoz igazítják az olvasót. A múltba süllyedt Jobbágy utcai hajdani szegényeinek göcsörtös sorsában nemcsak a szobakonyhák, dohszagot árasztó nyirkosságot, a mosókonyhák gőzeit veszi észre, hanem a közösségvállalás jövőbe mutató fényeit is. Mai életünk kisembereinek életkérdései fogalmazódnak meg más novellákban, amelyeknek hősei szeretetre szomjaznak, gyámolításra szorulnak, kiszakadnak a közösségi életből, de kétségbeesetten kapaszkodnak azokba a vékony, pókhálószerű szálakba, amik az életet jelképezik számukra: a mindennapos csetepatékba összeférhetetlen lakótársakkal, az álomképekben megjelenő krakkói kávéházak után hajszába, a múltba menekülő vagy jövőt ígérő illúziókba.