Krisztus [antikvár]

Részlet a műből: Csodák éjszakája A pásztor fölriadt mély álmából: - Ki szólít? Senki sem válaszolt. Aludtak körülötte a többi pásztorok és némán szendergett a táj. A visszhang visszaszólt és sokszorozva ismételte az ijedt kiáltást a dermedt éjszakában: - Ki szólít... Odalenn a völgyben halványan derengett valami. A Holt-tenger mozdulatlan tükre volt. Fölötte az égen lassú vonulásban úszott napkelet felé a gyapjashátú ezüstnyáj. Pásztoruk, a kerekképű Hold, ott bandukolt velük, el-elbújván az égi nyáj gyapja mögé, majd megint kibukkanva, ki-kilesve a nyájból, kiváncsian kémlelve a földet, vajjon mit is művelnek odalenn a földi pásztorok és nem leselkedik-e hiéna vagy párduc a földi báránykák körül. A pásztor hosszan elnézte alvó társait és alvó nyáját.