Krisztus legendák [antikvár]

Részlet a könyvből: Mikor öt esztendős voltam, nagy szomorúság ért. Alig hiszem, hogy azóta is éreztem annál nagyobb bánatot. Akkor volt, mikor nagyanyám meghalt. Addig nap-nap után ott ült szobájában, a sarokpamlagon és mesélt. Másképpen el sem tudtam képzelni, mint hogy nagyanya ott üljön és reggeltől-estig meséket mondjon, míg mi gyerekek ott gubbaszkodtunk körülötte és visszafojtott lélegzettel figyeltünk szavára. Csodagyönyörű volt. És nem volt gyermek, akinek oly szép volt az élete, mint a miénk ! Többet aztán alig tudok nagyanyámról. Csak arra emlékszem még, hogy szép fehér fényes haja volt, meg hogy hajlott volt a háta és hogy a kötés sohse hiányzott a kezéből.