"Krisztusért járván követségben" [antikvár]

Az Oszmán Birodalom szétesése után a mai Törökország területén létrejött egy új török állam, amelyben a vallási alapokon nyugvó, hierarchikusan felépített, katonai-feudális berendezkedésű császárságot - az iszlám kalifátust - felváltotta az európai köztársaságok mintájára alakított, tudatosan ateista, szekularizált nemzetállam. A paradigma és a minta mindenben Európa volt. A polgári jogot a svájci polgári törvénykönyvből szó szerint átvéve egyetlen parlamenti szavazással (1926. február 17-én) fogadták el. A büntetőjogot ugyanez év március 13-án az olasz törvénykönyvből, a kereskedelmi jogot június 28-án a németországi jogból vették át szinte szó szerinti hűséggel. Az egész társadalmi életet európai alapokra helyezték. Eltörölték a többnejűséget, teljes jogi és társadalmi egyenlőséget biztosítottak mindenben a nőknek. A harmincas évek közepére megjelentek a női ügyvédek és bírák, orvosok és kutatók, és már volt női rendőr is. Tíz év alatt eltűnt a fátyol és a fez, a vallási élet külsőségei megszűntek. A vallási formákkal együtt eltűnt a keleti jelleg is. 1928. október 3-án átfogó nyelvi reform vette kezdetét. Az írásban megszüntették az arab betűket és latin betűs, magánhangzókat is jelölő, a török nyelv hangzóinak megjelenítésére az arab írásnál alkalmasabb, fonetikus írásjegyeket vezettek be. A török nyelv arab kifejezései helyett kötelezővé tették az ősi török szavak használatát. Ezzel nemcsak a Korán betűi tűntek el a mindennapi használatból, hanem a Korán szavai és az iszlám vallási műveltség szakkifejezései is. A törökországi gyors változásokat egész Európában, különösen Magyarországon nagy rokonszenvvel kísérték. Csak elvétve akadtak olyanok, akik a magyar Germanus Gyulához hasonlóan sajnálkoztak azon, hogy a gazdaságilag fellendülő, szellemileg haladó új Törökország még külsőségeiben is egyre inkább európaivá lesz; felveszi a nyugati világ divatját, hajszolt munkatempóját s közben a török nép elveszíti kultúráját, vallási identitását, keleties báját, fényét, ragyogását. A mindent európaivá formáló, gyökeres változtatásokat bevezető intézkedések meghozatalához és végrehajtásához vasakaratú, erőskezű és rendíthetetlen államférfi kellett. Ez a megingathatatlan és eltökélt politikus a katonai pályáról került a közélet színpadára. Eredeti neve: (Gázi) Musztafa Kemál. Madside Musztafa ottomán császári hercegné így jellemzi őt visszaemlékezéseiben: „Nagyon önfegyelmezetten és megfontoltan beszélt messzemenő, nagy tervekről. Különben hallgatott, teljesen magába zárkózott ez a komor, kemény férfi: Musztafa Kemál, a néma gárdatiszt." Az „Atatürk" („törökök atyja") családi nevet a nemzetgyűlés - érdemei elismeréseként - 1934. november 24-én törvényjavaslat elfogadásával adományozta neki. 1935. január 1-jétől Törökország első emberének neve: Kemál Atatürk.