Bővebb ismertető
Cellatársak közt úgy szokás, hogy bizonyos idő elteltével, ha van elegendő bizalom egymás iránt, mindenki elmeséli az életét. Van idő kitérni a legapróbb részletekre is, hiszen végtelennek tetsző ideig vagyunk összezárva, nem élhetünk egymás mellett úgy, mint előkelő idegenek.
Ezzel a szándékkal kezdek hozzá most én is. Elmondok Neked mindent, Kedves Embertársam, aki kezedbe vetted ezt a könyvet. S ha majd a végére érek az életemnek, imádkozni fogok azért, hogy találjátok meg egymást azzal, akinek Te is elmondhatod a magad sorsát - és így adassék tovább a bizalom és a tanulság nemzedékről nemzedékre.