Krízis [antikvár]

L Nem tudom, lehet-e kezdeni. 1997. április 13-a van, vasárnap. Besüt a nap az ablakon, reggel V29-kor. A Kavics utcai lakás kis szobájában, egy asztalnál ülök. Felforrt a teavíz a konyhában az előbb. Lehúztam a forralóedényt a platniról. Hadd hűljön. Ez az idő. Ennyi az idő. Szerda óta vagyok itt. Egy szakadozott, régi Proust-kötet hátoldalára ceruzával írta rá apám: halványkék ^/j vászon. Címke nélkül. Be akarta köttetni a könyvet, nehogy szétessenek a lapjai. Nem estek szét. Bekoszolódtak, megsárgultak, néhány oldal foltos lett, de ahogy lapozom, beljebb haladok, egyre tisztább, szebb, szép. Végérvényesen elmaradt a könj^ beköttetése. Nem tudom, el lehetne-e kezdeni. Szabad-e? Meg kellene magyarázni, tudom, mire gondolok. Túljutottunk a reggelen. Szétfoszlott. Hidegen jött, és hideget hagyott maga után. Már dél van. Ki kell vennem a ruhát a mosógépből. Ki kell teregetném az erkélyen lévő kötelekre apám pizsamáját, alsótrikóját, zokniját, különböző nagyságú törülközőit, zsebkendőit. Vasárnapi nagymosás! Tegnap este, amikor kivettem a könyvespolcról a Proust-kötetet és letöröltem róla a port, nézegettem, megtetszett Grill Károly