Ökörsirató [antikvár]

Napirenden vannak-e még a gondolatok, amelyek szerint élünk, és jól élünk-e az új gondolatokkal, amelyek napirenden vannak - talán ezek a kérdések az etika legáltalánosabb kérdései, és ezek foglalkoztatják az írót is, aki új novelláiban leginkább a változást próbálja tetten érni: az egykor parasztok életének alakulását. Hőseinek nagy része már elszakadt a falutól, de parasztok voltak, és paraszti múltjuk sajátos öntudatát vagy visszahúzó terhét az új környezetben is magukon viselik. Múltjuk és jelenük összeütközését más formák között, de nem kisebb súllyal élik át a novellák népi származású értelmiségi hősei: akad köztük, akit álmaiban kísértenek makacsul az otthoni udvar képei, másoknak pedig érzelmi egymásra találását határozzák meg a gyermekkorból átmentett közös emlékek. ezt a fajta nosztalgiát az író is érzi: kötetének címadó írása lírai vallomás a végérvényesen lezáruló - s így megszépülő - múltról, az ifjúság hajdan volt falujáról. Mert a mai falu - a róla szóló elbeszélések jól érzékeltetik - alig hasonlít a régi falura. Az éles társadalmi harcok múltával a régi sebek behegednek, de a megoldódó ellentétek helyébe a fejlődés újakat hoz - konfliktusokat emberek, vezetők és vezettek között. A demokratikusnak ismert tsz-vezetőből az érzelmi felfokozottság előhívja a dzsentriskedő kiskirályt, az ügyes menedzserből pedig, aki látszólag hatékonyan egyezteti össze a maga érdekét a csoportérdekkel, kibukkan a társadalom érdekei iránt közönyös harácsoló.